Letícia

... végre teljesen brick stitch technikával készült. Amit Ibolya (http://ibolya-gyongy.blogspot.com) blogjából tanultam meg. Itt is szeretném megköszönni, hogy jó leírással és sok fotóval segített!
Még nagyjából szimmetrikus is. Így még nekem is tetszik, valószínűleg az enyém is marad.

No, legalább látszik, miért nem szeretem, ha fényképeznek... legutóbbi képeimen (vagyis, amin még tetszem magamnak) legalább 20 kilóval kevesebb voltam.

Rose-Lilla

Már egy ideje tervezem, hogy kipróbálom magam freeform-ban... Nos, többszöri próbálkozás után végre elkészült valami, ami még nekem is tetszik. 
Elég sok próbálkozás után lett ez ilyen, de feltöltöm az előző kísérleteimet is (legalább meglátni, milyen nehezen jött össze egy elfogadható darab, meg persze a türelem, meg a tudás, ami még hiányzik...)

Ez volt az első, gyorsan akartam vele haladni... Hát ez látszik is szegénykén.

A következő kísérletem, a terv egészen más volt, de ilyen lett... nekem egy "szakálka" jutott róla eszembe (kisbaba etetéshez) a párom azóta is papucsállatkának nevezi ...

Majd egy egészen más stílusban elkészültek ezek. Közben folyton mozgott az agyam és lettek tervek, amikre persze nem hasonlít a nyakék, de legalább nem lett nagyon rossz.
Elég sok időt szántam rá, és már tudom, hogy még készül majd hasonló, de addig még gyakorlom kicsit a brick technikát....

In memoriam... Amy...

Amy... A húgom nevezte magát így. Azt hiszem ez a része állt legközelebb hozzám, ezen a néven írt, néha rajzolt, naplót vezetett... legutolsó írásai igazán érdekesek voltak, kár, hogy nem volt ideje befejezni az éles eszmefuttatásait.

Ezért készült hát olyan lassan ez a kis virág... sokat gondolkodtam, és keveset dolgoztam. Mégsem tudja visszaadni azt a sugarat, ami az ő szemében, egész megjelenésében ott volt. Éva különleges képességekkel rendelkezett. (Mint minden ember, mert mindenki más, csak én ismertem(?) őt és ezért nekem fontos volt.)
Kitartó, erős személyiség volt, nagyon tudott akarni és el is érte a céljait. Abszolút hallása volt, tudott játszani zongorán, gitáron, még dobolt is, meg amiről még nem tudok... Csodáltam érte, mert nekem még az átlagos zenei hallás sem adatott meg.
Egyszerre végezte el az egyetemet és a főiskolát, mindkét helyen kitűnővel végzett.
Aztán egy napon beteg lett. Tüdőgyulladás, amiről kiderült, daganat, kis sejtes, a legrosszabbik fajta. Ez még március végén, április elején volt. Aztán májusban már a máján és a petefészkeken is megtalálták, majd az agyán is megjelent.
Amikor hazajött Angliából (júliusban) már nem hasonlított egykori önmagára, nem volt már szikra a szemében és bár még nagyon akart élni, már tudta, hogy nem tart sokáig. (Ő már tudta, de nekünk nem fordította le az orvosi véleményt).
Augusztus 1. Akkor halt meg. Ezzel egy kis időre elveszett az a sok tudás, és minden, ami hozzá tartozott.

Persze még nincs vége a történetnek. Nézzünk egy kicsit a jövőbe: "meghallják az Ő hangját és kijönnek" -hiszem, hogy lesz feltámadása mindenkinek. Én így képzelem: Szép virágos réten jönnek majd közelebb és mi (elég sokan) fogjuk várni mindazokat akik azon a napon élednek újra. Neki nagyon fog tetszeni a sok virág, talán futkos majd egy kicsit, mielőtt odajön hozzánk (ennyi mozdulatlanság után bizonyosan jó esik egy kis mozgás). Meglepődik, milyen nagyok lettek a gyerekeim. Aztán elkísérjük az új otthonába, lesz egy kis kertje, csinos kis házikó, és segíteni fogunk neki megismerni az új rendszert. Ahol végre taníthat majd. És nem lesz többé fájdalom, sem betegség...

Csak nekem is ki kell addig tartani. Bár addig még biztosan sok virágot fogok fűzni, és most azt gondoljuk, ezek örökre megmaradnak, de ez még közel sem biztos.
Az a biztos, hogy az új világ örökké fog tartani. És most kell tennünk azért, hogy ott legyünk.

És kellene egy kép róla, akire most emlékezem (Akit Jehova megtart az emlékezetében és teljesen olyanra tudja majd megformálni újra, mint amilyen volt.) Ilyen volt hát Éva:

Ez a legutolsó kép róla, nem szerette, ha fényképezik. Ő volt a húgom 2009.08.01-ig.

Kisvirágos

Szerintem rajtam kívül már mindenki fűzött ilyet... De a kis lánykámnak tetszik.

Nem szimmetrikus...

Egészen idáig nem bírtam rávenni magam, hogy az elkészített ékszer mellőzze a szimmetriát, vagy az ismétlődést.
Most viszont csak el akartam fogyasztani a kékeket, és kísérleteztem a kásagyöngyös bevonással, aztán valahogy jött a spirálos minta, (amit biztosan sokan kitaláltak már előttem), de nekem annyira tetszett, hogy lett belőle egy karkötő és egy nagyobbacska gömbölyű medál... és először, nem szimmetrikus. És a sajátom!
(Ezelőtt sosem viseltem karkötőt....)

Egy lánc és mégis több...

Egyszerű raw-hurka, amire én is megpróbáltam kis gyűrűket fűzni, nem lett rossz, de egyelőre nem túl sok kreativitásról árulkodik. Majdnem minden gyűrű egyforma. Próbáltam nagyobbakat is, de nem jól kombináltam, mert a lánc T-zárral záródik, és a nagyobb gyűrűkben mindig megakad, így azok majd kapnak egy másik láncot. Egyébként a barátnőmnek szándékoztam ajándékozni. (Ő kifejezetten a kicsi ékszereket szereti, úgyhogy még ezek is lehetnek nagyok számára... Hú, de nehéz ajándékot készíteni!)

Általában fülbevaló is készült a gyűrűkhöz, ott is igyekeztem valami másfélét összehozni, hogy ne legyen unalmas nagyon...

Mivel a gyűrűkkel nem voltam elégedett, készítettem pár medált is melléjük...bár ezek is elég nagyocskának tűnnek.

Ezért aztán készült pár teljesen egyszerű is. Most már csak az a kérdés, mit válogassak be az igazán megfelelt kategóriába?

Virágos szettek

Találtam egy kis csomag szívecske alakú gyöngyöt... aztán eszembe jutott a porcelánvirág-minta, alapnak 8 mm-es teklákat használtam... aztán kipróbáltam kékben is:

Eléggé hasonlítanak, de mégis másmilyenek.

Bekékültem...

Már egy ideje "zümmög" a fejemben ez a szultán-variáció (most aztán azért született meg, mert kifogytam a szerelőpácákból, rendelni meg januárig nem akarok...). Természetesen kék színekben, mert ez a kedvencem, pedig a ruhatáramat már erősen "kéktelenítettem".

Ez nem újdonság, már egész jól elboldogulok a befoglalással, egyszerű és kék színű példány. Annyira fényes a felülete, hogy tükröződik benne a csillár és a gép... viszont ennél jobb képet nem tudtunk róla készíteni.

Korallos befoglalás

Már egy ideje elkezdtem ezt az ásványt befoglalni, kétoldalúra szerettem volna, de az egyik oldala olyan semmitmondó lett, hogy végül nem is fotóztuk. Sokáig gondolkodtam, milyen legyen a végső formája. Ez végül valóban olyan lett, mint én vagyok, kicsit csipkés, kicsit borzas...
Ha lehetne választani, pár száz évvel korábban élnék, amikor a hatalmas csipkés-fodros szoknyák voltak divatban. (Bár, mivel akkoriban sokkal több tehenészlány élt, mint hercegkisasszony, a logika azt mondatja velem, hogy én inkább az előbbi lettem volna, mint az utóbbi, akkor pedig... vajon a tehenészlányok fűztek gyöngyöt?)

Manila, kicsit másképp

Ezt a mintát is a párom találta... Rávetette magát, és elkezdte fűzni, aki még nem látta, megnézheti itt:
http://beadstorm.blogspot.com/Nekem is tetszett... A rám jellemző módon, átvariáltam, de kicsit meg is bántam, mert a gyöngyök száma nem jött ki mindenütt jól, úgyhogy most azon dolgozom, hogy az is jó legyen.

Ogalala

Már nagyon régen küzdök vele, sehogyan nem akart sikerülni. Aztán elég sok időre letettem, várakozott az asztalomon... most a kezembe akadt és befejeztem. Még mindig nem vagyok teljesen elégedett vele, de ez már elviselhető.

Befoglalás

Dumortierit (továbbiakban szép, kék kavics), amit nemrég találtam egy hobbiboltban... Elég nagy volt és elég lapos. Muszáj volt befoglalni, pedig eddig nem nagyon jött össze a befoglalás, deEva egyik ötletét próbáltam kicsit átvariálni, mert nekem nem volt elég az oldalán 3 szem gyöngy, hanem 5 kellett, aztán a kavicsom görbülete miatt mindig ki akart potyogni, ezért bővebben betöltöttem a közepe felé.

Talán jobban is, mint kellett volna (ez itt a másik oldala). A kövecském elég nagy (majdnem 4 cm átmérőjű), és nekem nem tetszett a háló, ami az oldalán látszódott, így feldíszítettem pár teklával (pontosabban 20 db), így viszont egy akkora monstrum lett (5 cm átmérőjű) és kellően nehéz... szóval nem lehet büntetlenül fejbe vágni vele senkit. Jó erős láncot fűztem hozzá, de ez még lehet, hogy változni fog, nem tetszik a rögzítése, és lehet, hogy nem is lesz elég erős (mármint a rögzítés).

Türkiz szultánok 2.

Itt már jó a háttér, de a gyöngyök színe nem az igazi... Már annyi próbálkozásunk volt, nem hiszem, hogy lesz több fotó erről a láncról, és a türkiz gyöngyökből is kifogytam.

Variációk, avagy fűzzük fel a tükizkék gyöngyöket...

Grétának indult, de fejből még nem ment, így ez a kis fura valami lett belőle...

Ez már szándékosan lett ilyen virágforma.

Ez pedig kísérlet, mennyire változtatja meg az összhatást, ha más színű kásagyöngyöt használok...

Csíkos és háromszöges+ 1 minta

Rám tört az őszi takarítás, ez a gyöngyös asztalomat se kerülhette el... találtam pár csomag gyöngyöt, amiből igen kevés volt, (ez relatív, mert én általában gyöngygallérokat fűzök, ezekhez kevés volt), összeválogattam őket, ahogyan éppen eltűrik egymást, méretben és színben....

Így nézett ki, aztán elkezdtem felhasználni, csak a saját fejem után, fűzögettem, aztán lett belőle az a lánc, ami fentebb látható, majd mivel még mindig elég sok gyöngy maradt, egy másik is lett belőle, ez a csíkos:

Már csak pár darab gyöngy maradt, szóval jól fel tudtam használni őket.

Mivel valakinek feltétlenül kellett a háromszöges mintája, megrajzoltam, kicsit késve ugyan, de felteszem ide is.

Közkívánatra!

A férjem köszöni a biztatást! Hozzálátott a saját blog létrehozásához. Ez még időbe telik, de címe már van:  http://beadstorm.blogspot.com/

Blog a blogban..

A párom talált egy mintás könyvet, rögtön rávetette magát az egyik mintára és már van is végeredmény.

(Szerintem lassan nyithatna magának egy saját blogot. Nem?)

Leveles szett

Ettől a mintától nem tudok szabadulni....

... ezért készült hozzá fülbevaló is.

S mivel valaki kérte, elkészült a füli mintája is....

Ezeket nem is én fűztem...

Ezek a szépségek nem az én munkáim, hanem (ki nem találnátok...) A férjemé. Amikor hosszú ideig nem fűzök meg -egy szerinte jó mintát-, akkor a gyöngyitisz rajta is kijön és nekiáll, kicsit lassabban halad, mint én, de kitartó és szépen befejezi. Egyszóval sikerült jól megfertőznöm őt is.
(Itt üzenem RaMarynek, ha egy pasi is meg meri próbálni, akkor... láttam ám, milyen jól boldogulsz a gyöngyökkel! Persze, elsőre ne a nagy leveles mintát válaszd, de biztos vagyok benne, hogy menni fog!)