In memoriam... Amy...

Amy... A húgom nevezte magát így. Azt hiszem ez a része állt legközelebb hozzám, ezen a néven írt, néha rajzolt, naplót vezetett... legutolsó írásai igazán érdekesek voltak, kár, hogy nem volt ideje befejezni az éles eszmefuttatásait.

Ezért készült hát olyan lassan ez a kis virág... sokat gondolkodtam, és keveset dolgoztam. Mégsem tudja visszaadni azt a sugarat, ami az ő szemében, egész megjelenésében ott volt. Éva különleges képességekkel rendelkezett. (Mint minden ember, mert mindenki más, csak én ismertem(?) őt és ezért nekem fontos volt.)
Kitartó, erős személyiség volt, nagyon tudott akarni és el is érte a céljait. Abszolút hallása volt, tudott játszani zongorán, gitáron, még dobolt is, meg amiről még nem tudok... Csodáltam érte, mert nekem még az átlagos zenei hallás sem adatott meg.
Egyszerre végezte el az egyetemet és a főiskolát, mindkét helyen kitűnővel végzett.
Aztán egy napon beteg lett. Tüdőgyulladás, amiről kiderült, daganat, kis sejtes, a legrosszabbik fajta. Ez még március végén, április elején volt. Aztán májusban már a máján és a petefészkeken is megtalálták, majd az agyán is megjelent.
Amikor hazajött Angliából (júliusban) már nem hasonlított egykori önmagára, nem volt már szikra a szemében és bár még nagyon akart élni, már tudta, hogy nem tart sokáig. (Ő már tudta, de nekünk nem fordította le az orvosi véleményt).
Augusztus 1. Akkor halt meg. Ezzel egy kis időre elveszett az a sok tudás, és minden, ami hozzá tartozott.

Persze még nincs vége a történetnek. Nézzünk egy kicsit a jövőbe: "meghallják az Ő hangját és kijönnek" -hiszem, hogy lesz feltámadása mindenkinek. Én így képzelem: Szép virágos réten jönnek majd közelebb és mi (elég sokan) fogjuk várni mindazokat akik azon a napon élednek újra. Neki nagyon fog tetszeni a sok virág, talán futkos majd egy kicsit, mielőtt odajön hozzánk (ennyi mozdulatlanság után bizonyosan jó esik egy kis mozgás). Meglepődik, milyen nagyok lettek a gyerekeim. Aztán elkísérjük az új otthonába, lesz egy kis kertje, csinos kis házikó, és segíteni fogunk neki megismerni az új rendszert. Ahol végre taníthat majd. És nem lesz többé fájdalom, sem betegség...

Csak nekem is ki kell addig tartani. Bár addig még biztosan sok virágot fogok fűzni, és most azt gondoljuk, ezek örökre megmaradnak, de ez még közel sem biztos.
Az a biztos, hogy az új világ örökké fog tartani. És most kell tennünk azért, hogy ott legyünk.

És kellene egy kép róla, akire most emlékezem (Akit Jehova megtart az emlékezetében és teljesen olyanra tudja majd megformálni újra, mint amilyen volt.) Ilyen volt hát Éva:

Ez a legutolsó kép róla, nem szerette, ha fényképezik. Ő volt a húgom 2009.08.01-ig.