Kaptam egy díjat

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Moszilka érdemesnek talált erre a díjra! Köszönöm!

A játékszabályok: El kell mondani magamról hét dolgot, meg kell jeleníteni a blogomban a díjról a kis képet, és tovább kell adni öt embernek.

Nos, a kép már itt van.
Most jön a hét dolog magamról. Ez nem könnyű feladat, (aki zárkózott természetű, annak azért, aki nyitott, annak azért), de mégis megpróbálkozom vele.

1. Jehova Tanúja vagyok. Ez az egyik legfontosabb dolog az életemben. Most sokan megdöbbennek, mert nem ismerik a Tanúkat, valamiféle csodabogaraknak tartják őket, de ez nem így van. Ugyanolyan emberek vagyunk, ugyanolyan problémákkal, fájdalmakkal, mint mindenki, csak kicsit másként próbálunk megküzdeni ezekkel. Mi legelőször a világmindenség Teremtőjétől kérünk tanácsot, kutatunk a szavában és sokszor jobb megoldásokat találunk, mint, amit magunktól kitalálnánk. (Ha legközelebb találkozol a Tanúkkal, gondolj erre, hallgasd meg, mit mondanak!)

2. Legnagyobb gyengém: a gyerekeim. Nagyon szeretem őket, emiatt néha engedékeny vagyok velük, pedig nem lenne szabad... vagy talán kötelező is engedékenynek lenni.

3. Mindent nehezen viselek, ami új. Ha új munka, új körülmény, netán költözés és új lakás... az számomra csupa stressz, aggódás, azt hiszem, ilyenkor kicsit elviselhetetlen vagyok.

4. Rendkívül feledékeny vagyok. Mindig van nálam jegyzetfüzet, különben mindent elfelejtenék.

5. Mariawolf. Ez az írói álnevem volt tizenéves koromban. Akkoriban verseket, novellákat írtam, többnyire az íróasztal fiókjának. Máriának a középiskolai osztálytársaim neveztek, Farkas pedig eredetileg voltam.

6. Van egy nagy kedvencem: A Forma 1. A magyar nagydíj idén is sok meglepetést hozott. Viszont nem mennék ki a pályához. (Nem is értem azokat, akik odamennek, a tévében mindent jól lehet látni, a hangerőt is én szabályozom, és semmiről nem maradok le.)

7. Van egy másik nagy kedvencem: a tea. Szeretem a teát, (a fekete, fehér, vörös, zöld és gyümölcsteákat) cukorral vagy anélkül... minden mennyiségben.

Most jön a legnehezebb: kinek adnám tovább?
Megnéztem a blogokban, akiktől sokat tanultam, már megkapták, így nincs értelme nekik adni, hiszen nem gondolom, hogy túl sok változott az egyéniségükben azóta. Ezen kívül, olyan sokan vannak, hogy komoly gondot okozna, ha csak ötöt kellene közülük választani.
Úgy döntöttem tehát, hogy nem adom tovább a díjat, hanem inkább rászánok egy napot és sorban felrakom a blogjaikat valahová az oldalra.