Fa 2.

Újabb fa. Már tudni lehet, hogy tetszett, bár a tanító néni még nem látott azelőtt ilyet. (Én meg attól féltem, hogy nem fogja szeretni, mert az igaziakat szereti -jobban?-)

Az eredeti terv szerint ezt csak holnap reggel vittük volna el, de a nagylány "tűkön ült" és már reggel látni akarta, mit szól a tanító néni...

Nos, a másik fának is lett gazdája, már délután. Úgy tűnt, az is tetszett. 

Én pedig kezdem megint kiégettnek érezni magam. 

Pedig van még három fám, amiket valahogyan be kell "ültetni" a gipsz-alapba, aztán lekenni festékkel és lakkal, majd kaspóba rakni és leszállítani, az óvónéniknek, ha meggyógyul a kisebbik lány.