Ezeket nem is én fűztem...

Ezek a szépségek nem az én munkáim, hanem (ki nem találnátok...) A férjemé. Amikor hosszú ideig nem fűzök meg -egy szerinte jó mintát-, akkor a gyöngyitisz rajta is kijön és nekiáll, kicsit lassabban halad, mint én, de kitartó és szépen befejezi. Egyszóval sikerült jól megfertőznöm őt is.
(Itt üzenem RaMarynek, ha egy pasi is meg meri próbálni, akkor... láttam ám, milyen jól boldogulsz a gyöngyökkel! Persze, elsőre ne a nagy leveles mintát válaszd, de biztos vagyok benne, hogy menni fog!)